Kedves Barátaim!

Köszönöm a sok bátorítást. Én nem vagyok klasszikus "blogger" (talán így mondják), én csak leírom, hogy mi a frankó, mi a kamu a repülésben. Jól esik, hogy szeretnétek posztokat olvasni. Sokat gondolkodtam, hogy mit kéne írni és írás helyett inkább úgy gondolom, hogy most a képek és a hangulat beszélnek helyettem. A barátság Isten egyik ajándéka. Akit a videón láthattok, a barátom és köszönöm Istennek, hogy így alakította a helyzetet. Majd megiszunk valamit a szakállassal, ha fölkerülök. Ha meg le, jöjjön oda...