A The Aviation Herald portál arról számolt be, hogy 2012. január 19-én az Air France 346-os Párizs CDG-Montreal járata (Airbus A380-800, F-HPJC) 448 utassal 75 perc eseménymentes repülés után az Atlanti-óceán felett FL380 magasságban kényszerült visszafordulni.
A személyzet "PAN" vészjelzést adott kabinfüst jelzés miatt. Annak ellenére, hogy a lap értesülései szerint a személyzet a "Shannon Center" irányítóközpontnak adta a vészjelzést rövidhullámú frekvencián, a légitársaság mindezt tagadta. Csupán azt ismerte el, hogy egy videoképernyő túlmelegedett.
Hát jó, ám legyen. Nem is egy rendkívüli hír, előfordul az ilyen (nem is ezért írok róla).
"Houston, we have a problem". Az avherald.com kissé árnyalja a képet, szerintük a légitársaságnak nem ez az első ilyen hókamókája:
2009. november 29-én Rio de Janeiroból indult Párizsba az Air France 445-ös járata (Airbus A330-200, F-GZCK) 215 lélekkel a fedélzeten. Az Atlanti-ócéán felett FL380 magasságban viszont a járat viharba került és az UN866 útvonalon DEKON pont előtt a nemzetközi vészhívó frekvencián (121,5 MHz) "MAYDAY" vészjelzést adott. A repülőgép FL280-ra süllyedt és 6 óra 40 perccel később biztonságosan landolt a CDG betonján.
A vészjelzést a közelben repülő TAM 8055-ös járatának személyzete továbbította november 30-án, 03:50Z körüli időpontban.
Az Air France nem erősítette meg a The Aviation Herald értesülését, amely szerint az AF-445-ös járata "MAYDAY" vészjelzést adott.
December 1-jén az Air France sajtóközleményében már elismerte a történteket. Azt állították, - hogy is fordítsam - "oceanic contingency procedures"-t, tehát előre nem látható óceánrepülési esemény (körülbelül) esetére előírt eljárásokat hajtottak végre (engedély nélküli süllyedés) és a kb. fél órás turbulencia után eseménytelen volt a járat repülése.
A The Aviation Herald rendelkezésére álló radarfelvételek szerint a repülőgép Portugáliát FL400 magasságban érte el.
December 7-én a BEA (Le Bureau d'Enquêtes et d'Analyses, ők a francia hatóság) vizsgálatot indított az eseménnyel kapcsolatban és azt állította, hogy ez talán fényt deríthet az AF-447-es járat 2009. június 1-jén bekövetkezett katasztrófájának okaira.
December 17-én a BEA nyilvánosságra hozta a járat kapitányának jelentését (airline safety report, ASR). Eszerint a járat valóban FL380 magasságban, 60 tengeri mérföldre volt DEKON ponttól az UN866 útvonalon, amikor az időjárás a személyzetet az útvonalról való letérésre és az Air France által is hivatkozott eljárás végrehajtására, engedély nélküli süllyedésre kényszerítette. De most tessék figyelni. Az Air France-nak a hatályos előírások szerint 72 órán belül kellett volna az ASR-t a BEA-nak megküldenie, de ez nem történt meg határidőben. A repülőgépet tovább üzemeltették anélkül, hogy az - ha már mindent rövidítünk - FDR (Flight Data Recorder, fedélzeti adatrögzítő) tartalmát letöltötték volna. A repülőgép a brazil út után a Párizs CDG -Bangalore-Párizs CDG útvonalat teljesítette (AF-192, AF-191), amely után a CVR (Cockpit Voice Recorder, ez rögzíti a hangokat a pilótafülkében) és az FDR tartalmát felülírták. Az úgynevezett QAR (Quick Access Recorder, ez egy olyan adatrögzítő, amivel gyorsan kinyerhetőek a szükséges adatok USB-n, flash kártyával, stb.) pedig "formatting error" (LOL-ez nem repülős kifejezés, hanem erre a problémára az enyém) miatt nem volt használható. A légitársaság szerint.
De a The Aviation Herald sem ma jött le a falvédőről. A radaradataik szerint az F-GZCK Douala-ba (AF-946) indult két órával a Rio-ból való érkezést követően. Bangalore-t az F-GZCN csinálta meg...
Az Air France 447-es járata 228 lélekkel a fedélzetén veszett oda az Atlanti-óceánban 2009. június 1-jén.
