(Valószínűleg szép napokra, hiszen milyen jó neki, mert űrhajós.)
A mai - minden tudományos igénytelenséget nélkülöző - okosságom az űrhajósok űrrepüléseinek egyik hálószobatitkával, a vekkerrel fog foglalkozni. Mert az űrhajósok nem holmi ébresztőórára kelnek ám fel, percig se gondoljátok.
A föld körüli pályán mozgó űrrepülőgépek Föld körüli keringési ideje kb. másfél óra, tehát a napkelte-napnyugta elhatárolás alapján, a gyakori pitymallat miatt elég nehéz lenne ébredni. Mivel a NASA űrhajósainak munka- és pihenőidejéről a Földről több, mint lelkesen gondoskodik Houstonban a Mission Control, ezért az ébredés is vezényszóra történik, hiszen az Irányítás határozza meg, mikor van reggel. A vezényszó pedig már az Apollo-program óta nem igazi vezényszó, hanem zene.
A zenének nagy hagyományai vannak az űrhajózásban: az Apollo-program holdutazásról visszatérő űrhajósait az irányítóközpontban dalokkal köszöntötték. Zenét már a Gemini program alatt is sugároztak az űrhajósoknak az éterben, azonban a hagyomány kezdetének az Apollo 10 tekinthető: 1969. májusában a küldetés minden "reggelén" zenével köszöntötte a Mission Control Thomas Shafford parancsnokot, John Young pilótát és Eugene Cernan holdmodul-pilótát. Az e korszakban játszott "wakeup-music'"-ok talán ekkor kapcsolódtak örökre a világűrhöz, az űrutazáshoz, a tudományos-fantasztikus filmekhez. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhányat:
Wagner: A walkürök lovaglása. A Nibelung gyűrűje: a walkür című operájának részlete - 1972. december 11-én, az Apollo 17 holdmodulja, a Challenger Holdon tartózkodásának első "reggelén" ezzel ébresztették a személyzetet, Cernant és Schmittet (ugyebár Cernan parancsnok volt az Apollo 10 holdkompjának pilótája)
E zeneválasztáshoz tartozik egy érdekes anekdota: Jack Schmitt holdmodul-pilóta és az egyik CAPCOM, Gordon Fullerton együtt jártak a California Institute of Technology-ra. Szokás volt, hogy az összekapcsolt hi-fi rendszerekből minden reggel hét órakor ez a Wagner-részlet ébresztette a kollégium lakóit. Bob Parker, a másik CAPCOM talán kötelességének érezte, hogy ezt a zenét elsüsse... Később aztán egyszer azt mondta erre, ha ő volt az, aki ezt választotta, csak azért lehet, mert szereti Wagnert de ennél izgalmasabb zenéket is tud. Hozzátette, az Apollo-program alatt az ébresztő zenét általában előző éjjel választották ki és rendszeresen gondok voltak a megfelelő felvétel időben való megtalálásával...
Így kapcsolódott tehát a sci-fi és Wagner zenéje, talán véletlenül, de biztosan véglegesen. El sem tudjuk képzelni, milyen lehetett erre ébredni 40 évvel ezelőtt, amikor a szemünket kinyitva a holdbéli táj és a távolban a Kék Bolygó tárul elénk... ezt nem is folytatom, viszont az zenéket igen:
Az Apollo 17 küldetés során, 1972. december 14-én "reggel" Richard Strauss muzsikája is felcsendült: Also Sprach Zarathustra. Ezt ma már mindenki a 2001 Űrodüsszeia zenéjeként ismeri. Ezek szerint nem véletlenül.
Persze a houstoni fiúk tudatosan is kreatívkodtak: Aznap, amikor a személyzet a holdkörüli pálya elhagyásáért begyújtotta a hajtóművet, a Mission Control jóvoltából a The Doors: Light my fire című számára ébredtek:
A témák egyébiránt az ébresztőzenék négy évtizedes eddigi története során állandónak mondhatók: a légierős dalok (minthogy az űrhajósok a légierő legrátermettebb tisztjeiből kerültek ki), a repülésről, Amerikáról, az égről, csillagokról, a Napról, a Holdról, szerelemről, hazatérésről, otthonról, családról szóló dalok váltották egymást.
"...az ébresztőzenét a CAPCOM-ok választják ki. A zene hagyományosan kapcsolódik a küldetés céjaihoz, vagy a személyzet adott tagjához. Az űrrepülőgép hangszórói arra készültek, hogy figyelmeztető hangjelzéseket sugározzanak, ezért a zenét igencsak rossz minőségben képesek közvetíteni. Ezért fontos, hogy az ébresztőnek választott zene nagyon jellegzetes legyen a személyzet számára. Különleges üdvözletek, vagy dalok, amelyek reklámot tartalmaznak, nem használhatók. Az ébresztőzenéket a nagy nyilvánosság előtt széles körben ismert felvételek közül választják ki, azokat még a repülés előtt megvizsgálják és jóváhagyják. Az űrrepülés minden részletében megtervezett menetrendjében a reggeli ébresztő egy apró lehetőség egy pillanatnyi könnyedségre, a bajtársiasság kifejezésére. Egy komplex, technikai vállalkozás emberi oldalát hivatott kifejezni." (Kay Hire, az STS-79 küldetés egyik CAPCOM-ja egy neki feltett kérdésre)
Amikor két 12 órás műszakban dolgoztak a személyzetek (piros és kék csapatok), nem volt ébresztőzene, ugyanis mindig volt valaki ébren (STS-9, 35, 39, 42, 45, 46, 47, 50, 51B, 51F, 55, 56, 59, 61A, 65, 66, 67, 73, 75, 83, 94). A kivételek alól persze vannak "alkivételek": Az STS-99 és az STS -107 küldetésekben is váltott műszakban dolgozott a személyzet, de ezeken az utakon az irányítás küldött ébresztőzenéket: logikusan naponta kettőt.
Az STS-107 egyébként a Columbia utolsó útja volt. A hajó történetének utolsó reggeli köszöntése, ami felcsendült a piros csapatnak szólt és itt hallgatható meg.
Vidám kivétel az STS-68 1994-ből, amikor is nem terveztek ébresztőzenéket a folyamatos, két műszakos munkavégzés miatt, de a Mission Control (CAPCOM: Bill McArthur) nem hagyhatta ki a lehetőséget. 1994. október 11-én a "Tiny Bubbles" című szám szólt a kék csapatnak, miután a konyhai vízellátó-rendszer meghibásodott, ami szénsavval (gy.k.: bubival) töltötte fel a fedélzeti ivóvizet...
Az STS-114 fő űrsétája, a Nemzetközi Űrállomás javítása "reggelén" kihagyhatatlan volt a Dire Straits: Walk of life című slágere. A hangfelvétel itt található. A zene után egy kis szokásos reggeli team spirit következett:
"CAPCOM Shannon Lucid: Good morning, Discovery, and good morning Steve! And that was good music for you today as you and Soichi are about to get ready to go out and conduct one of the more memorable walks of your life.
Mission Specialist Steve Robinson: Ah, Shannon, what a great song to wake up to! And what a great day to go do a walk of life. I like that line in there: "You got the action, and you got the motion." Well, we're going to look forward to another great day with the whole team up here and the great big team down on the ground. Thanks a lot.
Lucid: Oh, you're welcome, and we're looking forward to it also."
Az összes dal felidézését meghagyom az érdeklődő olvasóknak, inkább jöjjön egy igazi unikum. Az STS-133 küldetés 12. napján a Discovery űrrepülőgép utolsó útja előtt maga Kirk Kapitány, azaz William Shatner (még: T.J. Hooker) tisztelgett. A Star Trek főszereplőjének felejthetetlen ébresztője következik:
A NASA Song Contest az ébresztőzenék versenye volt. A szavazatok alapján kialakult NASA Space Rock TOP40 lista itt olvasható. Az űrhajósokat égi útjaik során egyébként számos híresség köszöntötte, nekem ezek közül Sir Paul McCartney reggeli üdvözlete a kedvencem. Egyébként pedig ez az egyik legjobb, nagyon frappáns a cím...:
Az STS küldetések angol nyelvű Wikipedia-oldalairól valamennyi ébresztőzene letölthető (elvileg az STS-81 óta érhetőek el az archívumban), természetesen ehhez kapcsolódva a személyzet és a CAPCOM köszöntő szavaival együtt. Rengeteg nagy sláger szólt odafenn, hallgassátok őket!
A zene és az űrrepülés sajátos találkozása a világot bejárt felvétel, amelyen a Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsolódott Endeavour ablakában pihenő fehér Ipod:
Persze az Ipod a fotó "paparazzo-látszatával" szemben egyáltalán nem volt ritkaság a fedélzeten. Azt viszont már talán kevesebben tudják, hogy az űrrepülőgépben használható Ipod-okat módosították: Li-Ion akkumulátor helyett ugyanis - azok tűzveszélye miatt - AA áramforrásokkal üzemeltek. Az űrhajósok tehát bőven zenéltek az űrrepülés alatt. Érdekes fotó található itt, ahonnan ha a nagy felbontású képet letöltjük, a kép bal szélén látható az Ipod - külső áramforrással és külső hangszórókkal.
Most megyek, ilyen unikumok után muszáj lekérnem egy Unicumot. Folyt. köv.
(forrás: http://history.nasa.gov/wakeup%20calls.pdf)
