Repülő cirkusznak ugyan cirkusz, mert szórakoztató. Viszont bosszantó is. Mai megmondásom alapvetése: nem politizálunk, szilárd meggyőződésem szerint a módszerváltást követő kormánypártok közül egyik sem különb a másiknál, egyetlen centivel sem. Erről ennyit.
Ekkora abszurditás még a jó öreg Monty Python-csoportnak se' biztos, hogy menne.
Ami a Malév leállása óta történik, az tragikomikus. Itt van például Oszkó Péter, a Nagy Megmentő. A Bajnai-kormány pénzügyminisztere. Hosszú oldalakban leírja a tutit, hogy mi állt a Malév mögött és mi nem, milyen érzéssel ette a túrós buktát reggelente pénzügyminiszterként, amikor a Malév szót hallotta,Gondolom azért, mert ő állati jól megmentette. Erről a megmentésről először Facebook-oldalán, majd az Origo.hu cikkében olvashattunk:
Erre mit olvasok? Oszkó Péter szerint "a Malév újraindításának már nincs sok értelme."
A pofám leszakad. Ekkor már rákönyököltem a Morava szárnyára, amit éppen csavaroztam és megtöröltem a homlokomat. "Már" nincs. Most már nincs. Akkor még lett volna értelme gépészkedni, csinálni másik céget és áttenni a vagyont, vagy valami. De nem, Ti (azaz a politikusok - R.G.) elvoltatok és szépen megvártátok a "kialakult jelen helyzetet", amikor "már" nem érdemes semmit tenni.
Tisztázzunk már pár dolgot: A Malév halott. Rohadtul nem mentette meg senki. Volt, nincs. Felháborító, hogy még ebben a helyzetben is azzal jön valaki, hogy ő volt az, aki korábban megmentette. Nem mentette meg. Ha megmentette volna, ma is létezne.
Továbbá: nem kell ismételgetni rengetegszer, mert minket ez nem érdekel. Az adóforintokat féltő utasok meg úgyis odáig vannak az ilyen bejegyzésektől, mint Oszkó Péteré, hiszen miért fizessenek ők fölöslegesen?
(Apropó. Tényleg, miért menjenek a tipikusan BKV-n bliccelő, számla nélkül dolgozó "adóaggódók" közvetlenül Amszterdamba Malévval 60 ezerért, amikor mehetnek másfél nap alatt, átszállással összesen 75 ezerért is fapadossal? Ismeritek az embertípust: aggódik az adóforintjaiért, de azért a teszkóban megeszik egy kiflit titokban, hátha nem kell kifizetni, rokkantkártyával parkol, számla nélkül kér minden szolgáltatást, hátha úgy olcsóbban megússza, szemetel buszon-vonaton, aztán anyázik mert koszos. Nem biztos, hogy szlovák rendszáma van, mert arra nincs pénze, de csak ez akadályozza meg benne.)
Oszkó Péter csak azt felejti el (nem ő, hanem az összes társa a Parlamentben) hogy baromi sok embernek ez az Élete, a szerelme (mint a politikusnak a pénz). Nem csak dolgozóknak, "külsős" szimpatizánsoknak is. Én sosem dolgoztam a Malévnál, de a közelmúltban egy vasárnapi családi ebédnél mesélte az anyukám, hogy még ő is megkönnyezte a híradót. Tudjátok, politikusok? Mert emberek vagyunk. Nekünk nem számokat jelent a repülés meg gazdasági elemzéseket, hanem az életünk. Tudjuk, Oszkó Péternek a Wizzair is csak számokat jelent, ha nem úgy alakulnak a számok, akkor el kell adni pár repülőt, ki kell rúgni pár embert, át kell alakítani ezt-azt és megint változni fognak a számok.
De mi vagyunk az emberek a számok mögött. Én megértem, hogy politikusainknak az utolsó dolog, ami fontos, az ország és a magyar értékek, hagyományaink, az emlékeink. Azoknak, akik egy gyászoló családnak olyanokat üzengetnek, hogy "kár volt az öregnek élnie, semmi realitása nem volt, nem termelt hasznot" és társai, nos azoknak semmit nem jelent a kerozin illata, ami tegnap kora este is belengte a ferihegyi parkolót. Amikor meggyújtottuk a gyertyáinkat és emlékeztünk a mi légitársaságunkra, aminek nem az volt a neve, hogy Malév, hanem "MALÉV MAGYAR LÉGITÁRSASÁG". Ugye-ugye?
Nem véletlen írták rá ezt a repülőgépekre. Mert ahova a Malév ment, oda Magyarország ment. A mai napig nem tudom végignézni ezt a reklámot anélkül, hogy ne lennék libabőrös:
"A világot kötjük össze Magyarországgal."
Így volt.
Úgy látszik, ebből az egész repülésből (is) ki kell ölni a lelket, a hagyományokat, a nemzeti érzést mert az nem hoz pénzt a konyhára (na majd most én leszek a félelemkeltő meg kirekesztő, mert büszke magyar vagyok, büszke a piros-fehér-zöld zászlóra a repülőn). Kérlek Benneteket, osszátok meg élményeiteket, emlékeiteket velünk és egymással, a lelki szegényeken nevessünk, a számokat vizsgáló pénzemberek pedig nyugodtan repüljenek minél olcsóbban, hiszen ezt szeretnék:
